Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csak…

, 391 olvasás, Magyari Emese , 6 hozzászólás

Szerelem

... ahogy a koldus kezét érinteném,
hogy ő simogathasson önzetlenül –
úgy dédelgetnélek:
lélekből nyíló szirom-szívvel,
test-tüskéktől érdektelenül...

Veled lenni: nem egyszerű
– önmagát gátló világodban
még a szerelem-gravitáció is meseszerű...
s míg ide-oda szállok védtelenül,
idegen dimenziók karjai várják:
csak egy pillanatra legyek
szabad csillag-jegyű...

... ahogy zöld-csipkézett páfrány hajlik
tölgy törzsének moha-puha övére –
úgy ölelgetnélek,
s huncut élénkséggel,
selymes engedékenységgel idomulnék
merevedő delejességednek kedvére.

Nélküled lenni: félelem-szerű...
egyedül táncolni erdőnek rab-láncán,
s hallgatni rém-baglyok vijjogását: kegyetlen derű...
Magány-muzsikusként szólhat lelkemnek hárfája,
ha a vágy-dallam egyre csak csendesül,
s még hiányodnak se lehetek: örök társ-párja,
ha elűz az életed cirádája... és visszaszerezhetetlenül...

... ahogy emlékbe fűzöm e gyöngy-sorokat,
kecsesen válogatva, érzelemmel számolgatva –
úgy idézem fel:
tűz-szemek égető szenvedélyét,
szende érintkezések bőr-mezsgyéjét...
a pislantásos mosolyokat,
a hiba-madarakat röppentő mozdulatokat –
s újra kiállom habókos vitáknak mennydörgő erejét,
a szó-viharok alatt kibomló
bocsánat-vitorlák visszafeszítését...

S ha csak az utolsó vér-lélegzettel
suttoghatom is, hogy szeretlek...
sose feledd:
végig magamban hordtam
az együtt s egyért
szív-bíbor igéjét,
érted ízlelgettem
e végzetnek
a sors-pirosló kelyhét...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 23

Page generated in 0.0446 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz