Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Születésnapomra

, 469 olvasás, Kasperl , 2 hozzászólás

Születésnap

A bársonyos estben kigyúl a táj,
a fénylő pillanatok elragadnak,
most megáll a felkorbácsolt idő,
vele én is, időt adok magamnak.

Nézem a pihenni térő napot.
Aranyló arca bíborra változik,
sok apró felhőcsomó az égen
búcsú sugarától lángolva izzik.

A végső perc varázsát csodálom.
Az elmúlásban is sziporkázó fényt,
múló alkonyi parázs nagyságát,
mely a bukásban is hordoz még reményt.

Ehhez méltó búcsúzásra vágyom.
Agyamban és szívem reaktorában
sűrített tudást és indulatot
szétszórhassam egy utolsó sugárban.

Amit kihagytam, most már feledem,
az emlék szirmait a csendre szórom,
s a pulzáló végtelen részeként
csillagpor sorsomat békén fogadom.

Mennyi van még hátra, nem tudhatom,
s titok, mit ád. De mily csodára várnék?
Vándor vagyok, a Caminom végén
már nem tervezek, minden nap ajándék.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Születésnap
· Kategória: Vers
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 6
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 19

Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz