Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nagycsütörtök

, 386 olvasás, Tollas , 0 hozzászólás

Húsvét

Nagycsütörtök
Szép a világ, gyönyörű a világ, és nincs hiba benne.
Dsida Jenő

Nagycsütörtök, Dsida koma, várakozom a vonatra,
ülök a váróteremben, s az utasokat figyelem.

Meggyötört arcokat látok, bejárták a nagyvilágot,
ez a terem menedékük, semmi jót nem várnak tőlük.

Pedig kedves, tiszta lelkek, hallgatnak, és nem beszélnek,
állandóan úton vannak, városról városra járnak.

Nincsen nekik szép otthonuk, töredezett az ablakuk,
itt sem éreznek meleget, reszketnek a kis gyerekek.

A vonatom mindjárt befut, hosszú még előtte az út,
fütyül egyet, és továbbmegy, nem szállnak fel a szegények.

Búsan szól a harmonika, a vonat őket itt hagyta,
váróterem az otthonuk, nekik falat kenyér se jut.

Van sok ilyen nyomortanya, ugye tudod, költő Dsida? -
nagycsütörtök a te napod, - korán elvitt a szívbajod.

Nagycsütörtökön sétálok, Tintire és rád gondolok,
megújulni hozzád járok, szépnek láttad a világot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Húsvét
· Kategória: Vers
· Írta: Tollas
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 8
Kereső robot: 15
Összes: 39
Jelenlévők:
 · arttur
 · Divima
 · Kavics
 · Kócos
 · nagyvendel
 · northman
 · Öreg
 · Ravain


Page generated in 0.0443 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz