Elmúlt a tél, már messze jár,
Zöld a mező, zöld a határ.
Benne egy nyúl legelész,
Ide harap, oda néz.
Fű erdőbe, fű tengerbe,
Felé szalad egy sárga csibe.
Azaz csak futna, szaladna,
Ha éppen fel nem botlana.
Nini, mit rejt ott a fű,
Te mocorogsz, nagy fülű?
Ide figyelj frissibe!
Te pelyhes kicsike csibe.
Hol jársz te itt? Nincsen dolgod?
Hisz tojást kéne éppen tojnod!
Kertek alatt már a húsvét,
Tojás jár, a kölni vízért.
Látom én már, látom, ajaj,
Buta vagy mint anyád tavaly.
Annak is hiába beszéltem,
Csak nézett, a barna szemével.
Igaz, én egy nyúl vagyok,
Helyetted is megtojok.
De nem ám mindenféle fajtát,
Sem fehéret, sem nem barnát.
Tojok sárgát, pirosat,
Kéket, zöldet, cirmosat.
Ragyogósat, fényeset,
Locsolóknak édeset.