Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Aranyrögök

, 800 olvasás, Kanczler Anna , 0 hozzászólás

Születésnap

Eljött hát ez a nap is, újabb évforduló
Elmélázom egy darab papír fölött, milyen szavakat írjak,
Idézetek után keresgélek az interneten,
egy-pár alkalmas sorra leltem,
úgy gondoltam,
lemásolom a bölcsebbnél bölcsebb szavakat,
régi tapasztalatokból formált új gondolatokat...

Évezredekkel ezelőtt élt emberek,
múlt században alkotott tollforgató,
kortárs író és költőnő
mind mást gondol, érez
a múló időről.

Van, aki vándorutat sejt az élet hol rögös, hol simább
pályájáról, de ha nincs egy megálló, egy kis pihenő, ahol
erőt, felfrissülést remélhetünk,
kibírhatatlanul hosszú fájdalmakkal telinek érezzük,
Vagy egy forgalmas útnak, vagy talán vasútnak, ahol kötött a pálya,
ahol a terhek fel- és lerakódnak,
mindig van cél, mégha nem is találjuk, vagy csak "eltévedünk"...

Jó visszaemlékezni a megtett útra, kikkel kezdtük,
merre haladtunk, hányan maradtakel mellőlünk...
De egy dolog biztos: mennünk kell tovább,
S megjelölni a mögöttünk hagyott kilométerköveket,
fényes aranyrögök világítsák meg utunk,
ahová megyünk ott sokan találkozhassunk,
legyen sikerélménye mindenkinek
aki arra vette útját, s lelkesen
üdvözölhessük egymást, a megtérteket,
kik kisebb-nagyobb kerülővel,
de meglelték az odavezető utat,
s mindig meglelik, hiszen aranyrögök vezetik,
segítik haladtukban...


Születésnapi idézetek

Élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadó nélkül.
Démokritosz

Az évek örömmel jönnek, ha jót hoznak, és mord kegyetlenséggel szórják el romlott terhüket, ha az van rájuk bízva. Az évek utak, melyeket végig kell játszani.
Fekete István

Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket. A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők és a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez. Sétálj velem egyet és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár más világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során.
Pam Brown
(ausztrál író-költőnő)



Megjegyzés:
Tisztelt Tanár Úr! Kedves József!
Ezúton szeretnék önnek Boldog születésnapot, alkotó-segítő munkájához erőt, jó egészséget kívánni. Kérem, nézze el nekem, hogy egy üveg finom ital és virág helyett csupán egy-pár szóvirágot csokorba kötve tudok elküldeni, kérem fogadja olyan szeretettel, amilyennel én küldöm. Szeretettel: Anna

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Születésnap
· Kategória: Vers
· Írta: Kanczler Anna
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 34
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0469 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz