Egy puha ágyon pihengetek, szunyókálok, ha felébredek, dorombolok. Mosakodok, és a husira gondolok, de egeret nem fogok. Nem kell már a szőrös egér, a rántott hús csak többet ér.
Elcsenem a husikát, megtömöm a pocikát. Egy kis tejet is lopok, mert már nagyon szomjas vagyok. De nagy az én bánatom, mert a lelkiismeret bánt nagyon. A fejem lehorgasztom. Szól nekem a gazdikám, " mit tettél te kis zsivány? " Bebújok az ölébe, fejem leteszem a kezébe.
" Finom volt a pipi husi, amit nekem el kellett lopni. " Mosolyog a gazdikám, " ejnye, ejnye kis cicám. " Látom már, nem fog haragudni rám mert én vagyok a cicája, a " kis zsiványkája. "