(Legenda-változat)
Történt egyszer Kakasdombon,
nem ült senki már a trónon.
Egybegyűlt hát a tyúktanács:
kire essen a választás?
Régóta élt az udvarban
egy kedves nyúl unalomban.
Elkárálták hát tervüket:
vállalna-e vezérséget?
Szabadkozott tisztelettel
a kis nyuszi. De egy reggel
arra ébredt, ő a király,
akiért az udvar kiáll.
El tudja kormányozni népét,
s meghozza sok jó törvényét,
mint egykor a kakas tette,
könyvbe kerül minden tette.
Kisvártatva oly hízelgőn
beszélt vele reménykeltőn
egy szép tyúk a számos közül,
aminek egy nyúl csak örül.
Felség, tiszteld a hagyományt:
minden napra újabb tojást!
Tudjuk, ez nem természeted,
de mi felajánljuk neked,
trónod szélét kidíszítjük,
háziaknak sok örömük
legyen benne, megtalálják,
ha a víg húsvétot várják.
Rendben, higgyék, hogy naponta
a friss tojást nyuszi hozza,
nem erdőből, az udvarból,
tyúk-nemzeti akaratból.
Így is lett. Hát mit ad isten,
egyik szép húsvét – reggelen
kirohantak a gyerekek,
hogy tyúktojást keressenek.
Szokott helyen nem találtak.
Kakasdombra felszaladtak,
Nyúl-trón körül rengetegre
leltek fényes örömükre!
Házba rohantak ujjongva,
mind letették az asztalra.
Megfőzve a sonka mellett
fogyaszthatták a vendégek.
Örömükben kint a tyúkok
csőréből a vidám dalok
nyuszikirályt úgy éltették,
kakasuk' elfelejtették.
Maradt is e szokás tovább:
nyuszi hozza már a tojást
húsvét-másnap asztalára...
E mese már régen járja.
Így regélik a felnőttek.
Várják is a jó gyerekek,
hogy friss tojást festhessenek,
kölnivízre cseréljenek...
Szóljanak a vidám versek!