Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Álmomban

, 263 olvasás, Gamiyou , 0 hozzászólás

Álom

Álmomban úszik egy hajó a képzelet tengerén.
Két fiatal az utasa, ki nem más, mint te meg én.
Sodródunk az árral szinte tehetetlenül,
miközben kezeink összefonódnak észrevétlenül.

Együtt dobban szívünk, mely ver oly hevesen.
Nem szólunk, csak nézzük egymást némán csendesen;
egymást átkarolva, egymáshoz bújva,
tudjuk, hogy hová visz az élet hosszú útja.

Közösen veled, hisz veled akarom feltárni a világot!
Hegyek közt bóklászni, s szedni szép virágot;
vagy a réten szaladgálni kötelmek nélkül,
s addig forogni, míg egyikünk elszédül.

Veled akarom átélni a világ minden csodáját,
mely mennybe repít, s élvezni akarom minden óráját,
percét, tizedét, mit veled akarok tölteni,
mert te vagy az ki monoton lelkembe életet tudsz önteni.

De eljön a reggel a csónakban egy ember üldögél,
ki magányosan pipázik felsóhajt, s azt mondja: fél.
Hogy nem lesz olyan álom, mely beteljesülne,
s a csónak, miben ketten ültek örökre elsüllyed.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Álom
· Kategória: Vers
· Írta: Gamiyou
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 193
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 211
Jelenlévők:
 · Sutyi


Page generated in 0.1301 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz