Navigáció


RSS: összes ·




Vers: "Ars poetica"

, 315 olvasás, Magyari Emese , 2 hozzászólás

Ars poetica

Néhai ős-öröm. Éden-ereklye gyümölcse, gurulj hát!
Már ne is érezhessem az illatod... Érdes ajakkal,
méz-zamatot szomjazván, hadd epedezzek utánad!
Oltsam vágyamat, és aprócska szamóca-szavakkal?!
Nem lehet! Ezt már ég törvénye se döntheti így el...
S hogy költészetnek bölcs fája körül mi marasztal?
Én válasszam az ihlet termését: legyen édes,
vagy fanyar. Éppen bűn-keserű, vagy tán: epe-poshadt.
Lásd, búbánatos angyalként űzött, hazug óhaj –
mindinkább csontig hatoló a parázna imádat,
százszorosan vonzóbb léted; vers-testre ruházott
s kívánatra teremtett, hús-rostos bujaságod...
Dús lombként zizegő mű, mint szép Kalliopé-hang
s mind érted ringó ima-kulcsolt ág-kezek... Álom?
Képzelet? Oly’ mint sírásónál egy szerelem-lant?!

* * *
Egykori múzsa! Idő-fám szálkás pillanatokkal:
csonkolt szótag-múmia. Átvészelt kora adja.
Szellemtől... és lélekig. Érző rím-alakokkal.
S jóhiszeműségemnek (k)árán sincs ki kiszabja,
hogy mettől-meddig tart lépést: lét a halállal...
Hitvallásom már kín. Oldozz, irgalom atyja!
(Hogy hozzád is elérjen néhány tiszta magocska...)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ars poetica
· Kategória: Vers
· Írta: Magyari Emese
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 7
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 21
Jelenlévők:
 · Kavics


Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz