Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A kutyák

, 590 olvasás, Alberczki László , 4 hozzászólás

Somolygó

Postásunk éli a munkások mindennapját, levelet, újságot oszt, de az életét megkeserítik a kutyák. Tekeri a biciklijét, megáll egy pillanatra, és egy Foxi lábon harapja. Bár csak ez az egy kutyus volna, de a többi már az utcasarkon várja. Egyszer csak látja, szembejön a kéménykotró barátja, csak úgy fut a kerékpárja. A kutyák az út túlsó oldalára mennek, és a kormosképű után erednek. De hirtelen megtorpannak, mert egy gyönyörű autót látnak. Egy úrféle ül benne, akkora a feje, hogy hordónak simán beillene. Kezében paksaméta, mert ő az Adóhatóság talpnyalója. A kutyák is érzik, ez az ember nagyon gonosz lehet, megtesz minden rosszat, amit csak tehet.

Egy fiú Puli éppen az autó kerekét locsolja, ezért az ellenőr mindennek lehordja. Még "dögnek" is nevezi, ezt a többi kutya jó szemmel nem veszi. Mérges most az Uszkár, és a sok korcs véreb, "ezt a szép kis öltönyt leszakítjuk végleg." A öreg Bodri adja a parancsot, "gyerünk, kapjuk el most ezt a nyakkendős alakot." Nevet most mindenki, aki ilyent lát, egy adóellenőrt kergetnek a kutyák. Szalad ő a Park irányába, hátha ott majd sikerül felmászni egy fára.

A Pincsi kutya lemaradt, mert rövid a lába, és a paksamétát a földön találja. Felveszi, majd az egérre bízza, és fut tovább, ahogy a lába bírja. Boldog a kisegér, "látom most már nagyon fontos vagyok, ki más rághatna szét egy komoly iratot."

Az ellenőr nem bír fára mászni, mivel a nyakkendője beakad egy gallyba, ő pedig berepül a rózsa bokorba. Szakadt a ruhája, reszket keze lába. Lapul a bozótba, a túloldalon egy Pittbul néz rá vigyorogva. Ez a nap nagyon elvette a kedvét, ha ezt élve megússza, a kutyusok nevét imába foglalja. Ha tudnák a kutyusok hogy korrupt is vagyok, gondolja, akkor biztosan végem volna. Az estét bevárja, lopakodik a kocsija irányába. Ide már soha nem tér vissza, még az állását is feladja.

A kéménykotrónak nincs már a faluba munka, mert az összes kéményt kikotorta. Már a szomszéd faluba dolgozik, és azt mondja, "itt legalább boldog vagyok, mert nem bántanak a kutyusok." A postásnak is jól megy sora, fogja kezébe nyugdíját, nem kell már tekerni, a postások kerékpárját.

A kutyák is megpihennek, egy-egy nagy velőscsont mellett hosszan beszélgetnek. Az öreg Bodri kezdi: "emlékeztek a régi időkre, arra az együgyű adóellenőrre?" Ezen aztán sokat nevetnek, és mindnyájan hazamennek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Próza
· Írta: Alberczki László
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Fehér Csaba


Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz