Felkelt a nap, a kis hamis,
szép ruhát húz még Pista is,
kölni vízzel farzsebében,
hogy mielőbb odaérjen,
útnak indul Pista bátya,
biciklit tol, s pattan rája,
ám a kormány balra viszi,
gyomra hajtja, bár azt hiszi
ő vezeti ilyen kábán,
bár még meg áll a két lábán,
amikor a kerék lefékez,
akkor kap csak az eszéhez:
Hij' a kocsma biz még zárva!
Várni kell a hat órára.
Kakas szólal, nyit a söntés,
egy leöntés, két beöntés,
kisfröccs, nagyfröccs, nyel gigája,
delet zeng a pap órája...
Templom tornya óránként szólt
de útnak Pista már nem indult.
Húsvét napja lassan eltelt,
árokparton várva reggelt,
víg nóta szól,
érc torokból:
"Eefogyott a kőni vizem,
amit hoztam, haza viszem.. "
Felkelt a nap bizony ma is,
szép ruhát húzott a Maris,
szoknya alján fodor lebbent,
hiába mert senki nem ment,
tojás bizony mind megmaradt,
locsolója egy sem akadt.