Húsvét másnapjának reggelén vándorútra keltem,
S annyi lányt kerestem meg, amennyit csak leltem.
Bejártam a világot, kezemben illatos kölni vízzel,
Megöntöztem a virágokat, s tojással távoztam
mindenhonnan, legalább tízzel.
Megfáradt lábam most hozzád vezetett.
Igaz siettem is nagyon, ahogyan csak lehetett.
A legszebb virágot a végére hagytam,
S e versikémet csak neki tartogattam.
No, de elég a szóból, mert a vándor már fáradt.
Hadd locsoljam meg e gyönyörű rózsaszálat.
De üres kézzel nem hagyom el a házat.
A tojások mellé, viszem a rózsaszálat.