Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Selymese

, 156 olvasás, napanni , 3 hozzászólás

Húsvét

Egyszer felröppent a virágszirmokkal egy kérdés,
Hogy a nyúl vagy a csibe selymesebb-e és miért?
Járt kélt ez a gondolat, mint népmese, vidékről vidékre.
Ez addig volt csak rejtelmes mese,
Míg nem lett bizonyított tény mi a felelet erre.
De addig senki nem sejtethette milyen lehet ez.
Csak töprengtek, fejükben, de feleletet nem kerestek.
Egyszer egy szeles tavaszi reggelen,
Indult el e történet, a zsenge zöld réten.
Mikor a nap melengetve kelt fel kedvesen
Körbe tekintve, szelíden keltegetett mindent a vidéken.
De ekkor egy kislány elpityeredve útnak eredt,
Ment, csak ment, előre nem figyelt semmire
Orrát lógatva szaladt vigaszt keresve,
Mégis a gyógyírt sehol sem lelte.
Nem tudni mi lehetett szíve terhe,
De bizonyára rosszul tűrte, ezért is kesergett.
Ekkor találkozott egy pelyhes kiscsibével,
Kinek csipogása örömként, lépett lelke rejtekéhez.
Felfigyelt rá hirtelen, először úgy nézte,
Mintha egy nagyobbra nőtt sárga pitypang lenne,
Úgy szökdécselt bukdácsolva esetlenül eléje.
S a kislány most először látta meg,
Mit rejt a tavasz szépsége.
A napfény tekintete feléjük nevetett,
Anyai melegséggel körbeterítve, őket,
S kis helyet, hol egymásra leltek,
És ők rögtön jó barátok lettek.
A kislány letérdelt kedvesen eléje,
S nagyra nyílt két kék szemecskéje
Megsimogatta becézgette,
S elnevezte selymikének, pelyhecskének
Meg minden kedves jónak, szépnek.
Ekkor rögtön jó kedve lett tőle,
Mert kiscsibe megszelídítette,
És kedvét napfénybe hintette.
Hálás volt köszönte a kis kedves lénynek,
Hogy megjelent előtte segítségnek.
Kérdezte hát te is elszöktél-e?
Vajon nem keresnek-e?
Biztos eltévedtél, s hiányolhatnak téged,
Ekkor jött rá, hogy nem gondolt a szüleire,
Biztos igencsak aggódnak most érte,
Keresik mindent tűvé téve.
Haza indult a kislány, a csibével
Így mentek ketten, mendegéltek
Nézték pihe, könnyeden táncoló lepkéket.
Közben találkoztak selymes barkavesszők tengerével,
Mik kedvesen lengedeztek,
A tavaszi szél éledő csendes melegével,
És puha ecsetekként a kislány képzeletében,
Felhőket festettek az ég vizére szépen.
Ekkor feléjük eredt egy kis barkatömeg,
Ők erre megriadva felrezzentek.
De valójában egy tapsifüles volt mi fülét hegyezte
Ez volt mit feléjük mozgó barkának véltek.
A nyuszi így talált a barka közt jó búvóhelyet,
A vicces eset így történhetett,
De a rejtőzködést végül megelégelte,
El akart indulni a tágas rétre,
Így találkozott a kislánnyal s a csibével,
Amin mindnyájan igen meglepődtek
És fürkészve, tanácstalanul néztek,
Vajon most mi történhet, mi következhet?
A nyuszi orrát kérdőn megremegtette,
Mintha információt gyűjtene,
A kislány erre, nevetni kezdett
Mivel felettébb mókásnak vélte ezt.
Ekkor a nyulacska felé nyúlt szelíden,
Hogy ne féljen csak kedvesen,
Végül megsimogat tapsifülest,
Ami egészen a kiscsibére emlékeztette
Rájött mind a két kedves barátja egyformán selymesek,
Ez is hasonló volt mindkettejükben.
Majd leheveredett a fűbe, a három kis tündérke,
És felnéztek a nagy rejtelmes kék égre.
A puha habfelhőket kémlelve
Eszükbe jutott a fehér szirmok tömege,
Mi tavasszal megeredve, elreppennek rendre
A világnak jó ígéretet hintve.
Mik hasonlóan úsznak, szállnak az égen felfele,
Mint könnyű tűnékeny fellegek
Mintha szép aprócska egyéniségek, lennének,
Mégis mind elkülönülnek
A madarak énekével elvegyülve,
Az emberek szívébe is betérnek,
S elidőznek megpihenve, csendben
Jó gondolatot röppentve.
A faágon gomolygó lombfelhőjük eleresztve,
Kíváncsian útra kelnek,
S kék égtengerbe megfürödnek.
És tovább mennek egy selymes,
Mégis megfoghatatlan világ fele,
Egy isteni fényes nap ragyogta térbe,
Hova ha betérnek, mindig boldog fényt éreznek,
S akkor a nehézből is könnyű lehet, mint tollpihe,
A tollpihe, minek a szárnyakban, a kitartó repülésben van ereje
Mégis ennek a könnyűnek is szép méltó súlya lesz,
Mert a jó isten napsugár képében, mosollyá könnyíti ezt
Mi a földre száll le, és ott fürdik enyhítve,
Minden lényt melengetve, s megsegítve.
Majd visszaköszönne a virág kelyhében,
A bibében, mindenki szívében,
Sima kavicsban, selymes nyusziban, s csibében,
És egy kislány szeme fényében.
Mikor a kislány hazaérve mind ezt elmesélte
Szülei boldog könnyekkel figyeltek, mi történt vele.
Majd mindannyian a szeretet békés csendjében
Mint tóban tükröződő égben, megfürödtek,
Benső szemükkel megérintették, s bejárták a végtelenséget
És összekapaszkodtak, mint felhőszigetek az égen,
S mosolyuk beragyogta a kertet, ott lent.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Húsvét
· Kategória: Vers
· Írta: napanni
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 31
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 44
Jelenlévők:
 · Daku István
 · PiaNista


Page generated in 0.0275 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz