Elveszve, tanácstalanul állok,
nekem kellene tennem valamit?
A magány lassan teljesen átfog,
már nem hallom az élet dalait.
Azt gondolod, én vagyok az álnok,
ezt tükrözik szörnyű, csúf szavaid,
pedig tudnád, mennyi mindent bánok,
döntsük le a szerelem falait.
Sajnálok minden rosszat amit tettem
veled, vagy a kapcsolatunk ellen,
esküszöm, örökké hordom a terhet.
Közeledben mindig nyugalmat leltem,
értékes volt nekem minden perced,
elengedlek, mert még mindig szeretlek.