Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Csend-élet

, 427 olvasás, Kelemen Zoltán , 6 hozzászólás

Elmélkedés

Üres fejemben
helyben jár a képzelet.
Égető légszomj
tép feszülő ideget
szét, mégsem múlik a csend.

Gondolatvadász
lettem. Tehetetlen, ki
fegyvere nélkül,
csak bolyongó csavargó
már s mindenhol idegen.

Kiszáradt meder
mélyén fürdőzik porban,
csendes esőt vár,
ezerszer megfogadott
s megtagadott becsület.

Leheletfinom
por fedi be a múltat.
Megfoghatatlan
jövőt tagad meg a sors
koszos jelen küszöbén.

Megjegyzés: Mohol, 2015 Március 23.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kelemen Zoltán
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 28

Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz