Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az utolsó nyár

, 533 olvasás, K.Mária , 21 hozzászólás

Ezek vagyunk

Emlékszem a nyárra, minden napja szép volt
árnyas éjszakákon közel jött az égbolt
úgy tűnt, mintha álmunk elérhető lenne
(csak felnövök érte, s hullik az ölembe)
Emlékszem hajunknak szénaillatára
részegült lepkéknek kéklő garmadája
vidáman követte, aztán a felhőket
de végül az este messze vitte őket...
Akkor még azt hittük, hogy az élet áldott.
Ősz lett, és elmentünk kergetni az álmot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 67
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 83
Jelenlévők:
 · Kasperl


Page generated in 0.1048 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz