Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az utolsó nyár

, 434 olvasás, Kosztolányi Mária , 21 hozzászólás

Ezek vagyunk

Emlékszem a nyárra, minden napja szép volt
árnyas éjszakákon közel jött az égbolt
úgy tűnt, mintha álmunk elérhető lenne
(csak felnövök érte, s hullik az ölembe)
Emlékszem hajunknak szénaillatára
részegült lepkéknek kéklő garmadája
vidáman követte, aztán a felhőket
de végül az este messze vitte őket...
Akkor még azt hittük, hogy az élet áldott.
Ősz lett, és elmentünk kergetni az álmot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 77
Regisztrált: 3
Kereső robot: 8
Összes: 88
Jelenlévők:
 · arttur
 · galamboki
 · hegeanna


Page generated in 0.053 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz