Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A halál

2015-03-22 11:05:02, 332 olvasás, M_Laurens, 4 hozzászólás

Úgy gondolom a halál oly jó-barát,
kié a legtisztább őszinte ölelés,
önzetlen szolgál minden fáradt lelket,
kit megkínzott sokszor a testi létezés.

Sohasem haragos vagy türelmetlen,
és ha úgy érzitek néha, hogy korán jön,
ne feledjétek, hogy Ő is csak szolga,
csupán teszi, amit ráróttak Odafönn.

Örök magány létezése: Ő az, kit
már a teremtés óta, mindenki kerül,
és ha segítő kezeit kinyújtja,
a legtöbb élő, oktalan mód menekül.

Pedig a háborúk poklának oka,
a felfuvalkodott s bűnös ember maga;
ki gyűlöl, pusztít és feléget mindent:
mindhiába Istenének intő szava.

A teremtő csendes elmúlást akar,
és nem gépszörnyekben csonttörő pusztulást.
Nem füst, ipari mérgek által való,
vad fájdalmakkal teli lelki torzulást.

Én úgy vélem, a Halál jó-barát,
kezébe tesszük le a végső jelenést.
átkarol minket, felemelve lelkünk,
magára vállalva az örök szenvedést.

Nyújtsátok hát felé elfáradt kezetek,
s öröklét útjához vezet titeket majd,
úgy tiszteljétek hát Őt, mint jó-barátot,
ki szolgátok és szabadítótok marad.


Megjegyzés: (Pest-Buda 2014. október 28-29.)

Halál

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: M_Laurens
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Kolber Tímea
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0554 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz