Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: Rendhagyó ballada Lile morzsájáról

, 318 olvasás, csellista , 4 hozzászólás

Segélykiáltás

Ingovány, bűzfüstű.
Mégis be` gyönyörű!
Morzsák hullnak kézből,
jószándék-kenyérből.
Suhan, kering, pottyan,
mocsárba a morzsa;
Kis Lile, az árva,
bízvást kap utána.

Alámerül Lile
posványnak vízébe.
Egyiket otthagyja,
másikat elkapja,
hangosan kiáltja:
miért mindig morzsa?
Kérne ő falatot,
jóízűt, zamatost,
ha morzsa nem volna!

Gúzsba kötött lelke
ám, ha szabadulna,
mindig hullik morzsa,
mindig visszatartja.
Pedig már búcsúzna,
más után kutatva,
szinte már sikoltja:
- nem kell ez a morzsa,
morzsa alamizsna!

Keserű sikolya
lápba fúl. Ki hallja?
A csábító morzsa!

Morzsához szól dala,
morzsáját bubázza,
morzsájának terít,
önmagát alázza,
közben csak dúdolja:
- jó kézből, jó kézből,
jószándék-kenyérből
hullj csak, hullj csak morzsa!

Pillangó társulna
morzsavacsorához,
Lile óva inti:
rabul ejt a morzsa!
Legalább te repülj,
legalább menekülj,
lelkem pillangója!
Hullasd el útközben,
intő jelként vágynak:
ne jöhessen senki
morzsavacsorára!

Ingovány, ködfüstű,
mégis be` gyönyörű!
Morzsák hullnak kézből,
jószándék-kenyérből.
Lápalján, kotu közt,
lélekrojtján - Lile,
sikolyfodrán rebeg`:
és egyre csak keres`
- Hol a fény, a kiút,
az a kéz, mely kihúz
morzsatemetőből?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Segélykiáltás
· Kategória: Ballada
· Írta: csellista
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 4
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 15

Page generated in 0.0384 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz