Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Földöntúli bosszú

, 274 olvasás, Csehi_Tamas , 0 hozzászólás

Düh

Vérben úszó szemeimmel tekintek a múltra,
mindenki kit egykor szerettem, mostanra már hulla.
Sátán ellen fellázadok, nincs sok választásom
úgysincs itt már maradásom.
Előhívom rejtekéből,
abroszt csinálok bőréből.
Megbánja mit művelt velem,
ha vérével mosom kezem.
Sose kezdjen többé velem,
mert a nyakát kitekerem.
Nem akadályoz engem semmi,
úgy lehet embernek lenni,
ha nem félsz kezed tűzbe tenni.
Bosszúszomjas ordításom, felhallik az égig,
lent a pokol fajzatja mind a nevem félik.
S meghunyászkodva, vigyorral a bocsánatom kérik,
de legbelül, hogy, megbocsájtok ők is nagyon kétlik.
Bosszúszomjas már a lelkem ezt még ők is érzik,
de kopott lelkem attól még a jóságtól fénylik.
S amíg a világon vagyok így is marad végig.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Düh
· Kategória: Vers
· Írta: Csehi_Tamas
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 0
Kereső robot: 11
Összes: 28

Page generated in 0.0374 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz