Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mostoha…

, 245 olvasás, Csehi_Tamas , 5 hozzászólás

Természet

Lehever a lelkem,
minden nap egy fához.
Törzse lettem most e fának,
bennem él tovább a bánat.
Meggyötörte őt már vihar,
bizonygatta: Győzni akar!
Csavargatta őt már a szél,
gyötört teste erről beszél.
Döfködték már ezer karddal,
vitatkozott ágyú zajjal,
törték, nyúzták, nagy robajjal,
mégis itt áll, virágoktól tele hajjal.
Több száz veszély, jött a korral,
ezt meséli nagy mosollyal.
Büszkén áll itt, amíg lehet,
hadd gyötörje gyerek tömeg.
Pedig tudja, nincsen hála
a törődés jutalmába.
Nem is kérte, nem ö soha,
pedig azért nem ostoba.
Tudja, lelkem az otthona,
ő tett jóvá, s nem gonosszá, ő a Mostoha…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Csehi_Tamas
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 4
Kereső robot: 10
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Divima
 · Öreg
 · PiaNista
 · Ravain


Page generated in 0.0637 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz