Navigáció


RSS: összes ·




Jegyzet: Disznóvágás

, 355 olvasás, szlipp , 5 hozzászólás

Elmélkedés

Évtizedek óta minden évben vágtunk disznót, és mindig karácsonyra, hogy ki találta ki, hogy pont karácsonyra? - az ördög tudja. Hideg is vót, korán is vót setét is vót. Meggémberedett a kezem a hidegben, a lábaim majd meg megfagytak a gumicsizmában, kapargattunk a disznó bűrét, hiába vót meleg a víz, egy pillanat alatt elhűlt. Az ötvenes években úgy kellett szúrni, hogy senki meg ne hallja, a nyolcvanas években meg úgy, hogy azt higgyék a szomszédok kettőt öltünk, hagy egye űket az irigység. Előtte ittunk egy kupica pálinkát szíverősítőnek, közben ittunk egy kupicával hogy ne fázzunk, aztán inni illik a gazda egészségére is ugyi, oszt ez így ment egész álló nap, amíg be nem sóztunk mindent, talán még egymást is. A disznóól előtt lefagyott a hó, először azt sózatták fel velem. Na ettül oszt csúszott mint a nyavalya, de a fogóknak is annyira mint a disznónak. A gazda bement az ólba, megsimogatta a jószágot, könnyes szemmel adott neki egy marék tengerit, aztán uzsgye merre, bement a házba, mert nem bírta végignézni az eseményt. Nagy keservesen kicibáltuk a szegény párát az ól elé, majd két markos legény aki a pálinkától, már elég erős volt és bátor hurkot tett a hátsólábára és villámgyorsan fel is fordította, míg elől a nagy melák böllér akinek a gumicsizma szárában büdösödött addig a kés, egy elegánsnak éppen nem nevezhető mozdulattal kibillentette az állatot hogy az megfelelő testhelyzetbe kerüljön. Ez így elmondva lett vóna a forgatókönyv, de a disznó nem ismerte a forgatókönyvet, így mindig felülírta, talán mert nem ismertettük vele előtte. Szóval amikor kihúzták a hátsólábait, az könnyen csúszott ki alóla, de amikor már azt hittünk mienk a kucuka, akkor rúgott egy akkora menkő nagyot hátra, hogy a két debella legény mint a pingponglabda repültek egyenesen az ólig, a másik pofont az ól ódala adta nekik. Ilyenkor már jobb ha a falu papja vagy gyereksereg nincs a közelben, mert a választékos beszéd inkább ízes lett mint a bukta. A disznó szépen talpra ugrott, a böllér kétségbesetten hátranézett hátul senki, hát ti meg hova mentek még nem végeztünk. Abban a pillanatban senki sem értékelte a humorát. Újra nekiestek és vitát nem tűrve a böllér sebészeleganciával megtette amiért felkelt, de mivel nem rögtön lehelte ki a lelkét, megadta neki a kegyelemdöfést, hátrafelé a szív irányába. Ennek azért volt némi hangja, amiből tényleg arra következettek a szomszédok, hogy ezek bizony kettőt öltek. Én vótam a legfiatalabb így én tartottam a tálat amibe folyt a vér. Persze minden kuli munkát rám sóztak, ők meg be mentek inni egy kis pálinkát a nagy izgalomra. "Takard be szalmával meg ne fázzon. " mondta parancsolóan a böllér a véres késsel mint marsalbottal dirigálva, és én annak rendje és módja szerint be is takartam. Akkoriban nem vót gázpalack csak úgy parasztosan szalmával perzseltünk. Hajnalban 4-kor kellett kelnem előkészíteni mindent mire virrad. Hoztam fel bort pálinkát, tüzelőt, hozattak fel velem elegendő szalmát, amit a disznóól elé raktam le, még mondta is a böllér, nincs hely ahol megöljük a disznót. Hogy miért nem fért el azon a nagy udvaron nem értem. Nagyon fáztam, így én is bementem a nyári konyhába, a többiekhez, ahol már jó volt a hangulat, éppen azt mesélték el, kicsit kiszinezve a történetet ahogy elrepültek mint a darumadár, amikor rúgott egyet hátra a disznó. - Na emberek fogjuk hozzá a perzseléshez mert menten este lesz. - monta a gazda, akinek addigra megjött a hangja. Én még bennmaradtam inni egy kis forró teát, meg fokhagymás pirítóst enni, de a nagymenők kimentek perzselni, tudomást sem vettek rólam. A böllér meggyújtotta a szalmát, piszkálta villával de a szalma egy pillanat alatt leégett, a disznó meg sehol. Na ezek el kezdték keresni, egyik a kas alatt, a másik csirkeólba, a harmadik a csűrbe, a negyedig a szinbe, a gazda meg a disznóólba bújt befele és szólítgatta a kucukát de az nem felelt. Kimentem egyik kezemben a forró teával, a másikban a fokhagymás pirítóssal és valami nem tetszett nekem, nem értettem mit rohangálnak ezek. A böllér cifrát káromkodott és dühösen vágta bele a vellát a másik szalmakupacba. Igen ám, de az azzal a lendülettel ki is ugrott belőle. Hátratolta a kalapját és vakargatni kezdte a kopasz búbját, olyankor mindig földhöz csapta a kalapot, most is ez történt, hát a disznó ott volt a szalma kupac alatt, ahogy én betakargattam, de a pálinkás társaság a másikat gyújtotta meg, mint mindig most is engem hoztak ki hibásnak a dologban. Mehettem a csűrbe megint szalmáért.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Jegyzet
· Írta: szlipp
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 232
Regisztrált: 0
Kereső robot: 40
Összes: 272

Page generated in 0.2199 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz