Navigáció


RSS: összes ·




Vers: És

, 260 olvasás, bcermidoff , 4 hozzászólás

Abszurd

Elgurul egy alátét.
Arany hangon csörren.
Bámulom önmagam
a homályos tükörben.

Játszik a majom
és koronát képzel
fejére a megszokás.
Feltételes kényszer.

Beindul az inger.
A pókhálós óra
rugókat feszít
minden tollas szóra.

Porszemek keringnek.
Gúnyos táncot járnak.
Ajtó nyerít nótát
egy patás madárnak.

És az emlékek parancsa
fájó lázzal éget.
Szegény szívem földre rogy.
Újra megszül téged.

Valami harmatért
könyörög a lélek.
Az igazság a múltba menekül,
de végleg.

És az az ócska tű
mindig megakad.
Azt játssza, hogy:
voltam én boldog és szabad...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: bcermidoff
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 308
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 331
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3076 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz