RSS: összes ·továbbiakirodalomzenegalériakönyvajánlópályázatokprogramajánlóhírek
2015-03-04 15:05:02, 504 olvasás, Bari , 4 hozzászólás
Túl vidám még a gondolat: Felsóhajtó fák tetején kihajt a zsengeség. Sötét éjjelből kékül pirkadattá az ég, naponta. Én mégis ebből élek magamtól adomány a lélek befüstölt bugyraiba kijjebb tolva a fojtó tél szagát... Várom. Március vége felé elmém kikelettel szellőztetem. Szívem súlya lecseréli magát egy nehezebb könnyedségre.
Kinyomtatom
Pieris · Πιερίς