Navigáció


RSS: összes ·




Vers: adomány

, 381 olvasás, Bari , 4 hozzászólás

Természet

Túl vidám még
a gondolat:
Felsóhajtó fák tetején
kihajt a zsengeség.
Sötét éjjelből kékül
pirkadattá az ég,
naponta.

Én mégis ebből élek
magamtól adomány
a lélek befüstölt bugyraiba
kijjebb tolva a fojtó tél szagát...

Várom.
Március vége felé
elmém
kikelettel szellőztetem.
Szívem súlya lecseréli magát
egy nehezebb könnyedségre.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Bari
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 14
Összes: 23

Page generated in 0.0364 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz