Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Kesze

, 290 olvasás, Székács László , 0 hozzászólás

Gondolat

a semmi rebeg-vibrál a vihar előtt,
port frissítő eső, távoli, illata lila

gyertyányi mágia világa, gaia-oltár,
élő teréből sliccel más tereket, útjait,
terjed hemoglobinjaimon,
azok dipólusai végtelenbe erjedések

szavaim fénymagokat terelnek,
peregnek, percegnek hangtarajokká,
és egy hegedű faragott lelke
húrjaimról sikong, … hallucinációkat

mit is akar tőlem születésem,
mélyről, oszlopra, intarziámmá lombozik,
öngyulladásom nyoma is lehet,
vagy sótalan életem elöl laholva lótok

majd ha nagy leszek, rám pecsételik
a koordinátáimat, és akkor,
… akkor stop

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Székács László
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 7
Kereső robot: 11
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Destiny
 · Divima
 · hazugsagok
 · hegeanna
 · Kavics
 · Kolber Tímea
 · Öreg
 · PiaNista


Page generated in 0.0424 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz