Navigáció


RSS: összes ·




Próza: A szegény ember baltája

, 308 olvasás, szlipp , 4 hozzászólás

Ezek vagyunk

A szegény embernek a balta télen az életet jelentette. Nem is volt olyan, akinek ne lett volna baltája. Reggelre mindig kialudt a tűz a kemencében. Ez a reggel azonban más volt, mint a többi. A szomszéd reggel fát akart vágni, de sehol sem találta a baltáját. Mivel télen ez a legértékesebb dolog a világon, arra gondolt, valaki ellophatta az éjszaka. Egész nap azon járt az agya, ki lehetett a tolvaj. Csakhamar ki is találta, hogy a szomszéd lehetett a bűnös. Szúrós tekintettel kémlelte a szomszéd minden lépését, látta, amint fát visz be a házába, amit biztosan a lopott baltával hasogatott fel. Nem látott a kezében baltát, ez gyanús, gondolta, elrejti, hogy ne lássam, hogy az enyémet használja a sunyi tolvaj. Milyen peckesen, kimérten járkál az udvarán, most már biztos, hogy ő a tolvaj. Odalépett a kerítéshez és átköszönt a szomszédnak, adjon Isten jó reggelt. Figyelte a szomszéd arckifejezését: a szomszéd zavartan, kissé szégyenlősen fogadta a köszönést "Fogadj Isten". Gyanús, miért nem néz a szemembe, miért kerüli a beszélgetést. Mert ellopta a baltámat. A ház ajtaja előtt suttogva beszélt feleségével, biztosan arról, hogy ellopta a baltámat gondolta. A szomszéd minden gesztusa, szava cselekedete azt sugallta, ő a tolvaj. Szólni kellene a csendőrnek, az ilyet fel kellene akasztani, aki ellopja a szegény ember baltáját. Egész nap morogva járt kelt az udvaron a gazda, apró gallyakat gyűjtött, hogy tudjon fűteni, ha már ellopta szomszéd a baltáját. Fertályóra múlva, ahogy a kertvégében törte a csutkaszárat meg a napraforgókóróját, egyszer csak az almafa tövénél megpillantotta a baltáját és rögtön belehasított a felismerés, tegnap itt vágott vele le egy száraz ágat az almafáról. Boldogan ment fel a házhoz a feleségének elújságolni, hogy hol felejtette a baltát. Aznap nem sokat beszéltek az asszonnyal, bort hozott a pincéből és odahívta a szomszédot a kerítéshez megkínálta egy kis borral, zavartan mondta, biztos elfáradt kend a favágásban. Amíg itták a finom vörösbort, nézte a szomszéd tekintetét, gesztusait, viselkedését és semmi jelét nem látta már, ami egy tolvajra emlékeztetné.

Tanulság: Gyakran hiányos ismeretek alapján alkotunk véleményt és könnyen ítélkezünk mások felett.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Próza
· Írta: szlipp
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 187
Regisztrált: 2
Kereső robot: 21
Összes: 210
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Sutyi


Page generated in 0.4664 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz