Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Holdvilágos éjszakákon…

, 280 olvasás, Csehi_Tamas , 4 hozzászólás

Fantasy

Holdvilágos éjszakákon,
megcsillan a fény a fákon.
Ködfelhőbe bújva játszom,
Farkas vagyok ez az átkom.
Ítélj csak el, de imádom!
Teljesült egy régi álmom,
ha már így lett kihasználom.

Játszadozom hát a fákkal,
gyémántfényű holdvilággal.
Versenyzem a vacsorámmal,
győzni szoktam, ez, mi rám vall.

Fogam közt egy hóvirággal,
fogócskázok őz gadikákkal…
El is kapok mindig párat,
addig űzöm, míg kifárad.
Neki ugrok a torkának,
köré fonom erős számat.
Még sincs szívemben a bánat,
elfogyasztom vacsorámat.

Önelégült fél mosollyal,
kacérkodom még a holddal.
Üvöltök rá egy jó nagyot,
meghallja azt élő s halott.
S mint ki emlékkel jól lakott,
pihenve várom az új napot.
Az erdő fújja az altatót,
s remél egy jobb holnapot.

Megjegyzés: Ezt a verset egy amatőröknek szóló pályázatra készítettem. RedShadow az ottani nevem.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fantasy
· Kategória: Vers
· Írta: Csehi_Tamas
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 38
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · PiaNista
 · Szati


Page generated in 0.0634 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz