Navigáció


RSS: összes ·




Ballada: A sötétség gyermeke III. rész

, 302 olvasás, ENdrész Tibor , 0 hozzászólás

Kaland

Piszkos, kormos feje felett az ég,
Neki nem kell a fény.
A villámoktól szabdalt sötét ég alatt
Fut a múltját kereső kamasz.

Átfut a nagyon mély árkon
Vagy akár az égő bokron,
Az egyik hegyről lefut
Míg a másikra felfut.

Átmegy a füves réten
Míg lelke nagyon éber.
Átmegy az erdő sűrűjében,
Ahol tombol a vad élet.

Ahogy lábai az úton kapkodnak,
Úgy a lelkében a harcok tombolnak.
A boldogságért benne harcolnak,
Hogy a szívét a vágy ne marcangolja.

Könnyekkel teli, fájdalmas útja
Véget ér. Már lelkét nem nyúzza.
Elvezette őt a temetőbe,
A keserves életvesztőbe.

Itt nyugszanak a falu hősei
És annak bölcs öregei.
Golyók, szuronyok, gránátok,
Bombák, puskák és átok.

A bátor szíveket szabdalták
És a kések, amelyek a testeket vagdalták.
Katonák és veteránok szíve nem dobog.
Testüket zárva tartja a koporsó.

Sírkövön ragyog a feszület.
Életük volt a vér és becsület.
A hazáért haltak meg hiába,
Mert odaveszett a hősök országa.

A hadi özvegyek is itt nyugszanak,
Kiknek szerelmes, sebzett szíve porlad.
A gödör emésztő mélyében,
A gyászoló anyaföld méhében.

Este amikor ott járnak a szellemek,
A faluból oda egy ember se megy.
Tőlük nem fél a sötétség gyermeke.
Társaságát kedvelik a szellemek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Kaland
· Kategória: Ballada
· Írta: ENdrész Tibor
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 21

Page generated in 0.0406 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz