Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ördögként szeretve…

, 271 olvasás, Csehi_Tamas , 2 hozzászólás

Szerelem

Hatalmas robajjal zuhantál a földre,
mennyei felhődről éppen pont elémbe.
Tudtam, hogy angyal vagy, megérezte lelkem.
Hiába súgta azt az ördögi énem: Innen el kell mennem,
mosolyod láttán, a vér megfagyott bennem.
Maradnom kellett, másként nem tehettem.
A nagy tömeg láttán magam rád vetettem,
mint anya a kölykét, úgy óvott a testem.
Sok óvatlan szempár… megjelent a szarvam,
így már ketten voltunk ugyanúgy a bajban.
De egyesült a szívünk egy hosszas pillanatban,
érzések játszottak halkan, mint egy romantikus dalban.
Egymásba szerettünk, percről-percre, lassan,
Egybeforrt a lelkünk egy nagy szív alakban.
Mikor egymást látjuk kedvünk lankadatlan,
S oly merész a szívünk, mint ki halhatatlan…

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Csehi_Tamas
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 33
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · galamboki
 · Öreg


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz