Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szegedelem

, 240 olvasás, Simply , 2 hozzászólás

Pillanatkép

Színhely: Szeghalom ódon városkájának középszerű háza

- No, kezdjünk hát a mondókába,
mi történt, mi látott mostanába’
napvilágot erre! Mivégre lett
a szeg eme helyütt
türelmek céliránya.
A tejfehér szobának tisztes távolába
serény asszony kezében várja - számot hányva
kornyadt földi léttel - szegeknek garmadája,
hová csapódik véges élte, az ám, na!

A globus hányatott tekercse helyt keresne
temérdek képek tengerében. Hej, miképpen
lógjon diszlecén a cérna vékony testfele,
középtájt aggatottan, ebédidőnek felfele?!

Az asszony fürge gondolatját tett követte.
Kicsiny farúd, ütőnek kell, hát kézbe vette.
Csapást csapásra mért, derék ütést hiába tette,
ádáz darabja vasnak méreggel etette.

- Ó, anyám, szelíd erőd madár dalát úgy sérti!
Lelkemnek ispotálya, nőm, szavam nem érti.
Add hamar előm, mi késztetett hevébül,
hogy falnak ellene szegezd erőd vitézül!

- Frász kitörné mind mi szeg, agyoncsapom legott! -
s veré falát a háznak. - De csitt, hisz alszik most,
egy szót se jóapádnak! – Teszem, mint kéred ezt,
s ha jő az est, e lom dugába dőlve fest.

- Időd kevés, fiam! Erőm elhágy, hevernék.
Agyam ma zsongó kas, kik fészkit épp leverték.
Jó gyermek hát cipel hetet-havat, amazt, még
kornyadoz. A házra lassú csendet lop a mély ég.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Simply
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 0
Kereső robot: 7
Összes: 24

Page generated in 0.0535 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz