Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A kis kondás

, 410 olvasás, pigres , 3 hozzászólás

Somolygó

Megfogtam egy kismalacot
Levágtam az éjjel,
Azt hazudtam a gazdának
A farkas tépte széjjel.
Beletettem a kondérba
Megfőztem az éjjel,
Sajnos amit elrontottam
Főtt csontot szórtam széjjel.
Ez volt amiért úgy nézett rám,
Dühös szenvedéllyel.
És fogta a kampós botot
Fejem verte kéjjel.
Ezután én megfogadtam
Jöjjön el az este,
Felesége gyógyírrel hat
Minden fájó sebre.
Amit sajnos nem tudtam
Ők helyet cseréltek,
Ezért van, hogy a szám körül
Én még mindig égek.
Amikor én mellé bújtam
Jól megszúrt a bajsza,
Az ágyból én kipattantam
Kezdődött a hajsza.
Átléptem a másik ágyra
Nejét fölém tartottam,
Dühös vadkan botjának
A csattanásait hallottam.
Az asszony úgy óbégatott
Nem látja, Őt veri?
Lankadt sziromként hullott alá
A vadkannak kezei.
Ezt az időt kihasználtam kiáltottam viszlát,
Megfogadtam, hogy soha többé
Ez a gazda nem lát!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: pigres
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 25

Page generated in 0.043 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz