Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Ihlet…

, 443 olvasás, GoldDrag , 13 hozzászólás

Spirituális

Van mikor nem találsz benső hangokat,
s kezedbe a toll már nem úgy simul,
hogy vers-testet tudj szőni magadnak,
az ihlet szárnyra kap, majd földre hull.

Vállaidnál fogva rántanak most vissza,
mert tudnod kell van még dolgod ott,
hol temetted a múltat ezer halomba
sírok zsebe feslett, s lélek-foltozott.

Szellem kastélyom díszes grádicsán
gyöngy gurul: márvány-hangú álmok.
Gördülnek szívemben lágy harmóniák,
gyönyörbe fulladt kegyes hazugságok.

Útszéli magányom porban ülve ásít,
vándor-madár szemem elmereng,
idegen volt, most ismerőm e táj itt,
felhő-fészkén pitymallat szendereg.

A föld szólít meg rögöknek hangján,
eső cseppje súgva zörög homokon,
felettem zúgó felleg-fúriák,
hangjaik dér-erek halántékomon.

Néha fel kell nyújtsuk kezünk az Égbe,
várni hittel, hogy megfogja valaki,
s vissza nézni múltunk legmélyére,
hogy tudjuk erős Ő, s meg fog tartani.

Villámként lobban el, ujjaimra fűzi
harsogó dalát ki ott fent maradt,
kezem kezében virágzó mező lesz,
lelkemben ébredő cikázó létfonat.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Spirituális
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 10
Kereső robot: 28
Összes: 59
Jelenlévők:
 · aron
 · boszorka
 · CserAnna
 · Divima
 · hazugsagok
 · Magyar Anita
 · marisom
 · Nftti
 · northman
 · quentin
 · VDavid


Page generated in 0.0545 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz