Olyan banális ez az élet,
és ócska a kor üzenete:
ha eljön az ezüst öregség,
legyek majd csendes remete!
Nemes urak azt várják tőlem,
tanuljam a tűrés erényét?
Higgyem a nehézről, hogy könnyű,
ha látom a mély sekélyét?
Én nem tudom befogni számat,
az agyamban szánt sok gondolat,
most perben állok a világgal,
s még száguld velem a vonat.
Vakokként éljük az életet,
amelyet világtalan vezet,
a valóság úgy vág át rajtunk,
miként a vonatkerekek.