Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Estében

, 400 olvasás, vorosjudit , 3 hozzászólás

Gondolat

Lopódzik az este,
küldi már árnyait,
lassan szétteríti
fekete szárnyait.
Halvány fények gyúlnak,
sötétbe szorulnak,
fekete éj előtt
földig leborulnak.

Elbújnak a hangok,
halk neszek motoznak,
s a csend uralmában
szerteszét osonnak...
Megnyugszik az élet,
elpihen reggelig,
áradó nyugalma
eljut a lelkemig.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: vorosjudit
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 5
Regisztrált: 0
Kereső robot: 24
Összes: 29

Page generated in 0.0404 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz