Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az utolsó tangó

, 291 olvasás, Cs Nagy László , 8 hozzászólás

Gondolat

Bújj hozzám,
fogd át a nyakam.
Hadd legyen enyém e tánc.
Hadd hulljon sebeket hagyva
folttalan szív-zománc.
Hadd égjen forró hamuként
arcomba omló sóhajod,
hadd ivódjon belém lüktetve,
minden egykori illatod.
Hadd kússzon kezem még
egyszer lassan a derekadon,
hadd rikoltson minden sejtem,
mint vadaktól harsogó vadon.
Hadd ringjon tüzesen lelkünk
a kopott táncparkett felett,
hadd érezzem tested húrjait,
mit e perzselő dallam pengetett.
Hadd érjen össze combunk,
s Föléd hajolva, remegni
még egyszer had érezzelek,
hadd lássam pupillád, hogy issza be
az utolsó tangó-színeket.
Hadd érezzem ahogy csípőd
még dalolva nekem feszül,
hadd halljam a vér zenéjét,
mi forrva énekel legbelül.
Bújj hozzám,
fogd át a nyakam.
Enyém e táncnak
mindig csak fele.
Ringunk még, pörgünk
egymástól részegen,
aztán úgyis elhalkul a zene.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 99
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 116

Page generated in 0.0924 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz