Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Borostyán-zöld

, 449 olvasás, Kelemen Zoltán , 0 hozzászólás

Gondolat

Csokoládéillatba fojtott mámor
Nyögése tölti ki a teret,
Újjászületik ezernyi elfeledett érzés.
Lágyan átölelő két kéz melege tesz magáévá pillanatot,
S az elhagyatott várromokon átfutó borostyán zöldje tavaszt igéz.

Csendet becéz s kósza perceket rak egésszé
Kopottas szőnyegén az idő.
Zakatolva dobban ziháló mellkasban a szív.
A megfoghatatlan terít dallamot végtelenség lába elé,
S a csalóka Nap a kifakult égre halovány szivárványt kerekít.

Megjegyzés: Mohol, 2015. Február 13.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Kelemen Zoltán
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 13
Összes: 29
Jelenlévők:
 · nagyvendel


Page generated in 0.0424 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz