Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Az idő

, 217 olvasás, Benke Annamária , 3 hozzászólás

Ezek vagyunk

Ülök csendben, hallgatagon,
s a természet hangját hallgatom.
Lágy szellő járja át a fákat,
miközben öreg néni megfáradt.
Nehéz súlyokkal cipekedik,
nem ártana neki segíteni.
A fiatalság megáll s nézi,
de ő segítséget nem mer kérni.
Hazafelé ballag az úton,
meg-megáll néha félúton.

Otthonába érkezvén,
unokája várja rég.
Várja a finom süteményt,
s segít neki, nem henyél.
Mikorra szépen elkészült,
nagymamája mellé ült.
Nézték a finomságot,
ez adott boldogságot.
Múlik az idő, múlik az élet,
szeretik egymást, míg élnek,
mert gyorsan elszaladnak az évek,
és én még csak nem is élek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ezek vagyunk
· Kategória: Vers
· Írta: Benke Annamária
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 29

Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz