A nap megint csodálkozással
szelídült el,
itt ülök egy pohár víz mellett,
s borzas szavakat kortyolok.
Idesereglik egy régi olvasókönyv,
egy rongybaba,
poros út,
elnyűtt cipő,
simogató kéz,
'nincsmagány,
lángnevetés,
hollóéjszaka,
fehér ruha.
Egy kiáltás,
aminek már nincs hangja,
aztán a messzeség arcdarabja
megüti homlokom,
és belefehérül.