Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Alkonyég

, 382 olvasás, hegedu , 16 hozzászólás

Gondolat

A nap megint csodálkozással
szelídült el,
itt ülök egy pohár víz mellett,
s borzas szavakat kortyolok.
Idesereglik egy régi olvasókönyv,
egy rongybaba,
poros út,
elnyűtt cipő,
simogató kéz,
'nincsmagány,
lángnevetés,
hollóéjszaka,
fehér ruha.
Egy kiáltás,
aminek már nincs hangja,
aztán a messzeség arcdarabja
megüti homlokom,
és belefehérül.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: hegedu
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 2
Kereső robot: 19
Összes: 40
Jelenlévők:
 · Heaven
 · PiaNista


Page generated in 0.0428 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz