Navigáció


RSS: összes ·




Vers: akácok, lovak, Istenek

, 473 olvasás, K.Mária , 28 hozzászólás

Sajgó lélek

Rejteném magamba mélyen,
ne hallja más, ha fáj.
Próbálom -
alig sikoltom,
mikor érzem akácok illatát...

... poros a nyár.
Földes szekérút,
sehol egy árnyék. Gyerek vagyok.
Finom a víz, itatni, inni,
én elől, a ló, végül a nagyok...

Ott élt az Isten, ott van még ma is,
de nem ismer meg. Tudom.
Ennyi volt, hiába hittem.
Csak fák maradtak, és a kút
még őrt áll az udvaron.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 2
Kereső robot: 15
Összes: 27
Jelenlévők:
 · aron
 · esteban


Page generated in 0.0374 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz