Navigáció


RSS: összes ·




Vers: lélegzetek

, 548 olvasás, BFanni , 23 hozzászólás

Sajgó lélek

már nem látom magam
egyre sűrűbb
a tükörre kúszó pára
egyre nehezebbek
a sóhajok
meztelen köd borul
ronggyá hazudt szavak
labirintusára
benne már nem látom
hol vagyok

egyre csak fércelem
remegő kezekkel
a szakadó csendet
(elfogy a fonál)

szürkülő felhők
simulnak a tájra
földtől égig
feszül a homály

dermesztő tél van
mégis csak
én reszketek
és az álmatlan éjeken
párnába fojtott
lélegzetek

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: BFanni
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 159
Regisztrált: 1
Kereső robot: 21
Összes: 181
Jelenlévők:
 · legna


Page generated in 0.1239 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz