Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Nem tudod mit érzek

, 199 olvasás, Benke Annamária , 0 hozzászólás

Bánat

Rosszul érzem magam,
mert megbántottalak.
Ez az én hibámból ered,
mert hazudtam neked.
Szeretném kiváltani vétkem,
s nem elhagyni téged.
Gondolataim szerteszállnak,
nem nyugszanak meg nálad.
Kimondhatatlan érzés
van a torkomban,
kevés levegő az orromban.
Szemem könnybe lábad,
ha megláthatnálak,
ha még sokszor
csókolhatnám szádat,
s karjaimba zárhatnálak.

Az ember akkor jön rá,
hogy valakit igazán szeret,
hogyha már nem lehet vele.
Ekkor jön rá az ember, mit vétett,
s lehet, helyrehozni is képes.
Vannak még csodák,
remények, míg el nem szállnak.
S bárcsak, ó, bárcsak
karomba szoríthatnálak.
De lehet, hogy már késő,
a kapcsolat felbomlik,
a remény elúszik,
a láng kialszik,
de az én szívemben tovább lakozik.
De most az egyszer
hallgass meg engem,
nem hazudok neked,
mert tiszta szívemből
SZERETLEK!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Bánat
· Kategória: Vers
· Írta: Benke Annamária
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 0
Kereső robot: 12
Összes: 28

Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz