Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szárnyam az éj

, 274 olvasás, Rawelli , 2 hozzászólás

Szerelem

Elszunnyadt a Nap,
sugarában kicsiny szivem
botorkál búsan,
magányosan. Hold
korongja felett a testem,
talán lehet… talán tehetem…
elpilled leheletem.
Hűs hajában égi parfümökkel
csábít az éj, oly’ egy vagyok én…
S te vagy a tér.
Pettyes
nyoszolyádra huppanok
vákum vad ólmain, míg szárnyam
el nem ér. Szárnyam az éj.
Húsom madárszívbe oltott
dobbanás, s egyetlen
csapással küzdi fel magát
a semmibe. Kacat vagyok, lég
nélkül szárnyalok, ma
mégis kacag az ég.
Mert veled vagyok. Mert te vagy a tér.
És szárnyam az éj.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Rawelli
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 5
Kereső robot: 19
Összes: 44
Jelenlévők:
 · boszorka
 · Kovács Sándor
 · PiaNista
 · taxus_baccata
 · Tiberius


Page generated in 0.042 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz