Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tűzre vetett

, 476 olvasás, bArthAKata , 17 hozzászólás

Sors

Itt minden lélegzet,
mint láng lobban.
Láncra vert,
szárnycsapásnyi fölény
most enyém:
Én, már
berendezkedtem a pokolban.
Az Idő pereg,
s én napról napra jobban
várom eljöveteled.
Ha eljössz, csatolok
márvány-mellkasodra
izzó tenyér-pántot,
állati remegésbe rántott,
ledér combom lesz köteled,
sorsomra fűztelek,
s márvány-karom köréd,
karmom szántja hajszolt vállad,
míg szád habzsolja a vágyat,
kántálva isteni neved,
lelkem, lelkeden szárad...

---

Örök Kárhozat,
óh, hogy akartalak!
Parázsszín hajam, hajad,
szálanként gyűrűző szerelmed maradt
egyetlenegy mit még őrzök, szakadt
álmok halmai alatt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sors
· Kategória: Vers
· Írta: bArthAKata
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 4
Kereső robot: 19
Összes: 41
Jelenlévők:
 · Kovács Sándor
 · PiaNista
 · taxus_baccata
 · Tiberius


Page generated in 0.0438 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz