Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szabadesés

, 409 olvasás, ariel , 10 hozzászólás

Elmélkedés

Hívtak, jöttem.
Bevettem a nyúlós
maszlagot,
keresve sem találtak
jobb balekot
mert bízok,
még akkor is, ha már
sokszor térdre estem...
Kerestem... találtam,
- eltaláltam valakit,
akit még
gőg is vakít,
de túl nagy volt
a szórás
az álarcok mögött,
s eltörött bennem a dallam...
csak a fejemet vakartam,
hogy mi legyen...
- vegyem sátorfámat,
s legyen béke vele,
és velem...?
Nehezen döntök,
de gyorsan,
a tisztességet sem gyakoroltam,
mert kódolva vagyok
a hazugság ellen,
csak elfelejtem néha
hogy aki rólam dönt,
az nem mindig
én vagyok.
Idétlen sóhajok...
Leestem kicsit.
Fájt.
De nem nagy dolog.
Már a gőg miatt sem
fortyogok,
mert az sem engem ítél,
- az vagyok, aki folyton remél,
és hisz a valódiban
ezért sosem sajnálgatom
magam.
A szavam meg
úgyis eláll,
ha süket fülekre talál...
- hát legyen,
elengedem a kapaszkodót,
- úgysem tartott volna meg.
Aztán megyek....
- nagy ajándék,
hogy
felejthetek...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 25
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 40

Page generated in 0.0392 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz