Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Orion

, 382 olvasás, Fehér Csaba , 10 hozzászólás

Megemlékezés

Emlékszel-e, mondd csak, alig két éve múlt,
valahogy mégis az idő mélyére hullt.
Délelőtt érkeztem, robogott a vonat,
szikrázott a járda, és a csillagokat 
lehetett még látni. Kerestem, mint régen,
hol lehet a Göncöl, merre jár az égen?  
Örültem, hogy kezem kezedbe költözött,  
ahogy egymást néztük két hallgatás között.
"Megborotválhatnál, nem bírja a kezem" -
ügyetlenül ment csak, mosolyogtunk ezen.
Kérdezted kíváncsin: Kijött-e a medve?  
És az árnyékától vajon megijedt-e?
A Kaszáscsillagot megismerem e-még?  
Ne emlegesd kérlek, nem szeretném, elég!  
Halkan dorgáltál meg: ne is lásd hogy félek;
két nap haladékot adott még az élet...

Nézem az Oriont, fénylő csillagzatán
azt keresem: merre, vajon hol laksz, Apám?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Fehér Csaba
· Jóváhagyta: Pieris


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 34
Regisztrált: 0
Kereső robot: 17
Összes: 51

Page generated in 0.0479 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz