Navigáció


RSS: összes ·




Novella: Megerőltetés

, 422 olvasás, VárszegiMartin , 3 hozzászólás

Felnőtteknek

Béla megölte a feleségét.
Méghozzá tette mindezt a dolgok pontos megnevezésével élve: Kádbafojtással.
Ez tulajdonképpen egy módja a vízbefojtásnak, mégpedig az, mikor a víz egész egyszerűen egy kádban van. Ebből a szempontból a kád tehát nem sorolható fel, mint a gyilkosság egyik eszköze. Habár, jelentős szerepet töltött be a történtekben, mégsem ajánlatos felcserélni a fontossági sorrendet. Először is: Béla keze - mellyel a nő vállát a víz alá nyomta - okolható mindenért. Ez a kéz azonban teljesen másképp kellett volna viselkedjen, ha mindez víz nélkül történik. Valóban, a víz jelen esetben nagyban könnyítette főhősünk munkáját, illetve a kezeiét. Ha aznap ugyanis felesége úgy dönt, hogy nem fürdik, és ennek ellenére Béla kezei mégis valamilyen módon álomba akarták volna szenderíteni, a légcső teljes elszorításával érhették volna el a kívánt hatás.
Azonban aznap a feleség (továbbiakban: A feleség) úgy érezte, szeretne fürödni.
"Bélám! Engednél egy kis vizet?" - sóhajtotta, az akkor még teljesen vízmentes tüdejéből kiáramló levegő segítségével.
"Engednék!"
Béla nem volt túl beszédes ember, amíg meg nem ölte A feleséget. Odaslattyogott a kádhoz, ahol a csempézés felett egy indián arcképével díszített gumilap védte a falat az odafröccsenő víztől. Valószínűleg ekkor még meg sem fordult a fejében az esti fojtogatás ötlete, mert nagy odafigyeléssel állította be a fürdővizet a megfelelő hőmérsékletre. Habosított, mint egy konyhai robotgép, fürdősót szórt, illóolajokat csepegtetett és végül kedvesen szólt A feleségnek:
"Jöhetsz"
Tehát igazán kitett magáért.
A feleség fehér frottír köntösét az ajtóra akasztotta. Meztelen volt, a mellbimbói 35%-kal lettek hegyesebbek a hideg levegőtől. Béla ezt nem láthatta, mert még mindig a vizet bámulta a kádban.
Igen, ekkor már minden együtt volt! A megfelelő kád, benne a megfelelő mennyiségű víz és Béla imént habverővé átalakított keze. Talán ekkor már megfordulhatott a fejében a gondolat, hogy habverő helyett vízalányomó legyen belőle. Minden esetre, ahogy A feleség a kádhoz lépett, ő lesütött szemmel várta meg, ameddig ez az édes keksz felolvad és megpuhul egy csésze forró teában. Az egészet egy “Ahh” sóhajtás is kísérte a még mindig víztelen tüdőből. Amint hab takarta A feleség testét, Béla a habverőit átalakította thai masszőrökké. Ezt újabb apró nyögés kísérte.
"Megint szexelni akarsz, Béla?" - hangzott fel
"Nem, én csak…"
"Akkor jó! Ott lehet erősebben!"
Azonban a thai masszőrök aznap valahogy nem lehettek formában, mert a nyögés helyett már csak sóhajok hagyták el A feleség tüdejét.
Csak pár perc és ezek is elhallgattak, mikor A feleség megjegyezte:
"Tudom, hogy nehéz, de erőltesd meg magad, Béla, utálom mikor ilyen lusta vagy!"
Ez a mondat mint egy váltókapcsoló állította a masszírzó kezeket gyilkológépekké. A feleség lábai kiemelkedtek a vízből, majd vad rugdalózásba kezdtek. Karjaival próbálta kitépni a vízalányomógép szorításából a vállait, majd azok is céltalan vagdalózásba kezdtek. Ujjaival majdnem elért a csempe felső határáig, ahol talán az indián törzsfőnök megérintésével még visszatérhetett volna a levegőre. Azonban minden próbálkozása hiábavaló volt - Béla megerőltette magát.
Végül sikerült lecsillapítania A feleséget, és mikor már a víz hullámai is elcsitultak kiemelte karjait. A szőrén összegyűlt habot kézfejével a felbukkanó mellekre söpörte és visszaslattyogott a nappaliba. Már majdnem vége volt a második félidőnek.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Felnőtteknek
· Kategória: Novella
· Írta: VárszegiMartin
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 202
Regisztrált: 2
Kereső robot: 24
Összes: 228
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.1652 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz