Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Gyöngéddé érik

, 265 olvasás, Gősi Vali , 10 hozzászólás

Szerelem

Szeretlek, te örökifjú kedves,
mint forduló föld a lét tavaszát
- hűs szerelmének újult magzatát -
ha hó alól már élni ébredez'.

Őrzöm azt a megfoganó percet,
mely értelmet ad, mint az anyaság,
és átörökít, mit az ifjúság
- ál-örömökért, olcsón- elenged.

Nem hagyom veszni, mi érték, soha!
Sorsom maradj, mely bármily mostoha,
átlényegül, ha őszintén ölelsz.

Gyöngéddé érik a dúlt szenvedély,
mint lankává szelídült meredély:
átörökítem, ha viszontszeretsz.

Megjegyzés: Zsolnai Tímea: Szerelmes ölelés című, Paverpol-eljárással készült szobrához, melyek a jelenleg Tihanyban látható Teremtő csend című közös kiállítás alkotásai.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Szonett
· Írta: Gősi Vali
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 11
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 28
Jelenlévők:
 · galamboki


Page generated in 0.0471 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz