Navigáció


RSS: összes ·




Vers: frufrum

, 572 olvasás, K.Mária , 19 hozzászólás

Megemlékezés

E megkínzott, vak vérerekben
úgy vagyunk, mint a só, mi ketten.
Hatalmad már hiába tépem,
íze nem múlhat az enyémben.
Mert a markunkban tartott évek
kérgein nőttek nemzedékek...

Csak mond: "Kislányom, ott van a szemedben"
... és simítsd el hajamat csendben.

Megjegyzés: emlékezés Nagyapámra

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: K.Mária
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 134
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 149
Jelenlévők:
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.0993 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz