E megkínzott, vak vérerekben
úgy vagyunk, mint a só, mi ketten.
Hatalmad már hiába tépem,
íze nem múlhat az enyémben.
Mert a markunkban tartott évek
kérgein nőttek nemzedékek...
Csak mond: "Kislányom, ott van a szemedben"
... és simítsd el hajamat csendben.