Navigáció


RSS: összes ·




Vers: frufrum

, 473 olvasás, Kosztolányi Mária , 19 hozzászólás

Megemlékezés

E megkínzott, vak vérerekben
úgy vagyunk, mint a só, mi ketten.
Hatalmad már hiába tépem,
íze nem múlhat az enyémben.
Mert a markunkban tartott évek
kérgein nőttek nemzedékek...

Csak mond: "Kislányom, ott van a szemedben"
... és simítsd el hajamat csendben.

Megjegyzés: emlékezés Nagyapámra

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Megemlékezés
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 20
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 37
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka
 · KolDavid


Page generated in 0.0405 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz