Mintha lebegnék...
akár a pitypang súlytalan
virága.
Szapora lélegzeted
egyre feljebb repít,
és én csak szállok,
szállok lebegve,
szemedben éjben éjt,
időben időt keresve.
Harmat-fényben fürdetsz
az illatos hajnal felett,
ahogy eddig még nem tette
képzelet.
Alkonyatkor válladra
ereszkedem,
aztán lassan belesimulok
kinyújtott tenyered
puha rejtekébe.
mintha lebegnék...
bárcsak sose lenne vége...
Megjegyzés: 2015. 01. 28.