Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Hóvirág

, 374 olvasás, Securus , 5 hozzászólás

Sajgó lélek

Hóvirág nyílt a kertünkben. Bár szirmai csupán a fehér árnyalataiban pompáztak, mégis talán a legszínesebb pontja volt a külvilágnak. Ahogy ránéztem, egy pillanatra eltakarta előttem a sötétségek. Eltakarta a bánatot, ám a gyászt meghagyta. Velem emlékezett az elhunyt télre, amely oly sok szépet hagyott maga után, de volt ott rossz is…
Haldokoltam. A föld minden mozdulatomba beleremegett, s csak az égen átcikázó villámok tudatták velem, hogy ez a valóság. Egy szörny költözött belém, s nem akart elengedni. Zokogtam, megállíthatatlan fájdalmat éreztem, és a szörny nem hagyta, hogy elcsendesüljek. Lélegzetvisszafojtva vártam a véget, és próbáltam minden erőmmel szabadulni. Égető fájdalom futott végig testemen, s csupán az esőben bízhattam, hogy lemossa rólam azt, mit rám kentek. Zuhogott, zuhogott, fáradhatatlan kopogás a talajon, s pocsolya alattam. Képtelen voltam felállni. Üvöltve vertem a földet, rúgtam, mi elém került. Nem volt téli hangulat, nem is fáztam, bár mezítelen volt testem. Zuhogott, zuhogott, csak abban bízhattam, hogy elmossa bánatom és fájdalmaim. Úgy éreztem, mint aki egy gyermekkel vajúdik, ám ez a gyermek nem az övé. Oly idegen volt, oly gyászt keltő. Halotti tetemet szültem minden pillanatra, s csak az esőben bízhattam, mely akkor zuhogott, zuhogott, elmosta a látványt, de a szenvedésem velem maradt. A szörny elmenekült, egyedül maradtam lihegve. Fáztam, s az eső csak zuhogott, zuhogott… Ellenem állt, nem akart mást, mint a vesztemet. És én akkor tényleg úgy éreztem, hogy mindenemet elvesztettem.
Csend volt. A hó olvadozott, zöldár vette hatalmába a várost. S csak néztem, ahogy a fehér kupacokból lassacskán pocsolya lesz. Megremegtem az emlékeken, de aztán, ahogy beszívtam a tavasz illatát, szívembe újra nyugalom költözött egy pillanatra. S bár szirmai csupán a fehér árnyalataiban pompáztak, mégis talán a legszínesebb pontja volt a külvilágnak. Hóvirág nyílt a kertünkben.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Próza
· Írta: Securus
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 71
Regisztrált: 2
Kereső robot: 34
Összes: 107
Jelenlévők:
 · Pacsirta
 · Sutyi


Page generated in 0.0857 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz