Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Legszebb nyaram…

, 404 olvasás, Kosztolányi Mária , 7 hozzászólás

Sajgó lélek

Ott jártam, ahol a folyó várt reám,
könnyű avar zizzent lépteim nyomán,
s az ágak magukat nyújtották nekem,
suttogva érintve arcom és fejem...

Rám borult, megfogott árnyék, fényhatár,
ismerős volt itt régen minden madár,
hallottam most is amit nem is lehet,
a dalt, mely elkíséri az életet...

Örökre ott, és örökre légy velem,
hullámod repüljön száz és száz hegyen,
ölelni végre elveszett vándorát,
álmodni gyermekkorom legszebb nyarát...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 4
Kereső robot: 10
Összes: 38
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka
 · Gyenge Ildikó
 · varadinagypal


Page generated in 0.0411 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz